logo31

u  n  g  a  r  i  s  c  h  e    T  a  n  z  m  u  s i  k

m  a  g  y  a  r      n  é  p  z  e  n  e

nyitólap - start

durrbanda - DUR.band.

idöpontok - termine

linkek - link

kapcsolat - kontakt

A kontra (brácsa)

Die Viola “Kontra”

A vonós cigányzenekarok és az ezek mintájára alakult parasztbandák terminológiájában a “kontra” szó jelentheti magát a hangszert, de a tevékenységet, a “kontrázást” is.

viola-027b-300

A 3-húros kontra (mezöségi brácsa)
A húrokat tartó lábat (palló) egyenesre vágják le, s az így egy síkba került három húr a vonóval egyszerre megszólaltatható. A húrok hangolása a fogolappal szemben nézve balról jobbra: g-d`-a ; azaz a klasszikus brácsával összevetve itt lehagyják a legmélyebb (c) húrt, és egy oktávval mélyebbre hangolják a legmagasabb a` hůrt. (Itt is g-húrt használnak, csak egy nagy szekunddal magasabbra, a hangra hangolják).
A hangszert egyébként Bartók Béla említi elöször a „Népzenénk és a szomszéd népek zenéje" c. munkájában (Népszerü zenefüzetek 3. szám, szerk. Molnär Antal, Budapest, 1934.). Azok a bandák, amelyekben 3-húros kontrát használnak, tapasztalataink szerint többnyire az elöadásmód és a repertoár tekintetében is régiesebbek.


A 3-húros kontrán az akkordokat elsö vagy második fekvésben játszák. A gyakorlatban használt akkordok hangkészlete mindössze: g-a1, azaz egy nóna. Ez, továbbá a játektechnika azt is meghatározza, hogy milyen helyzetü hármashangzatok szerepelhetnek a kiséretben. A legtöbb akkordot csak egyféle helyzetben játsszák.

A hármashangzatok legtöbbször teljesek, a szeptim-akkordok és az egyéb négyeshangzatok viszont - értelemszerüen hiányos akkordokká válnak. Leggyakrabban az akkord kvintjét vagy alapját hagyják ki, tehát a szeptim és a terc szinte mindig szerepel a négyeshangzatban.


Egy letöthetö kontra akkord fogástáblázat PDF-dokument

A mélyhúros kontra
Ugyanaz a g és az a húr, mint a háromhúros kontrán, de a d' húr helyébe c-húrt raknak, és ezt húzzák föl egy nagy szekunddal d-re. (Így az azon lefogott hangok egy oktávval mélyebben szólalnak meg, mint a három húros kontrán.) Tudomásom szerint ezt a fajta brácsát Kalotaszegen (Sztojka János „Jánoska", ifj. Toni Rudi), Magyarpalatkán (Kodoba Béla) es Marosmagyarón használták-használják.

Hegedü (hegedükontra)
Nem különbözik a közismerttöl, hangolása: g, d', a', e". Általában a g-d \ ritkábban a d'-a' húrokon kísérik a dallamot. Jellemzöen a dunántúli (Somogy), bihari (és magyarországi) román (Elek, Méhkerék) és egyes szatmári, kalotaszegi, felvidéki zenekarok játekában hallhatjuk. Kiskontrának, vagy primkontrának nevezik azt a hegedüböl átalakitott kontrát, amelynek alsó három húrján (g-d-a) egyszerre játszanak. Használják Szászcsáváson, Szilágyságban.

minta 014-b-grau-150

Négyhúros (klasszikus) brácsa
Megegyezik a klasszikus zenében használt brácsával (mélyhegedü). Négy húrja van: c, g, d', a'- hangolásban, eszerint a hegedünél kvinttel mélyebbre hangolják. A népzenében nem dallamot, vagy tercet játszik a brácsa, hanem teljes vagy hiányos hármas- és négyeshangzatokat. Felvidéken, Erdély egyes részein (Kalotaszegen, Szilágyság-ban, Bonchidán) és a magyarországi dialektusok többségében is használatos.

A Sajó menti negyhúros brácsa
Hangolása c, g, d, a, azaz a d és az a húrok a megszokottnál egy oktávval mélyebben szólnak. (Itt is c, illetve g húrokat használnak.) A négy húr egy sikban helyezkedik el, és egyszerre szólaltatják meg öket. További érdekesség, hogy a brácsás a hüvelykujját is használja a harmóniák lefogásában. Vajolán Lengyel Gusztáv, Nagysajón Kóci Rudolf használta ezt a hangszert.

Im Sinne der Streicher-Zigeunerkapellen und die nach dessen Vorbild entstandenen Bauern-Banden,  bedeutet “kontra” sowohl das Instrument selbst, als auch die Tätigkeit des Kontraspielens (Gegentakt).

Viola - “kontra” (3-saitige Akkord-Bratsche aus Mezöség)
Der die Saiten stützenede ursprünglich gebogene Steg wird begradigt, so das die in eine Ebene gelangten 3 Saiten mit dem Bogen  gleichzeitig gestrichen werden können. Die Stimmung der Saiten ist g, d`, a, sommit wird die tiefste in der klassischen Stimmung die Saite c weggelassen, und die a Saite wird um eine Oktave tiefer gestimmt. (Hierfür wird auch eine g-Saite verwendet, jedoch wird diese um eine Sekunde höher auf a gestimmt).
Dieses Instument beschreibt das erste mal Béla Bartók in seiner Arbeit mit dem Titel “Unsere Volksmusik und die Musik unserer Nachbarvölker” (Volkstümlich - populär beliebte Musikhefte 3. Ausgabe, Molnár Antal, Budapest, 1934). Die Kapellen, welche die 3-Saitigen Kontra verwenden, spielen nach unseren Erfahrungen hinsichtlich der Vortragsform und Repertoire ältere Stielrichtungen.

Auf der 3-saitigen Kontra werden die Akkorde in der 1.- oder 2.- Lage gespielt. Der Tonumfang von den in der Praxis verwendete Akkorde  beträgt eine None (g-a1). Dies und die Spieltechnik bestimmen in welcher Kobinationsart die Dreiklänge in der Begleitung auftretten können. Die meisten Akkorde werden nur auf eine Kobinationsart gespielt.
Dreiklänge sind meist vollständig, während Septimakkorde und sonstige Vierklänge sinngemäss zu lückenhaften Akkorden werden. Hierbei wird meist der Quint oder der Grundton weggelassen, somit erklingt die Septime und der Terc nahezu immer in einem Vierklang.

viola-023-300

Hier eine Akkord-Grifftabelle als PDF-Download

Uber die meist verwendetste, oben beschriebene Kontra aus Mezöség hinaus, werden um ungarische Sprachraum noch weitere Varianten einer Kontra verwendet.

Die tiefsaiteige Kontra
Die g und a Saite ist genauso wie bei der 3-saitigen Kontra, jedoch statt der d' Saite wird eine c Saite aufgezugen, und diese wird um eine Sekunde höher auf d gestimmt. (Auf dieser gegriffene Töne erklingen somit eine Oktave tiefer als bei der 3-saitigen Kontra aus Mezöség.) Diese Art der Bratsche wird in Kalotaszeg  (von Sztojka János „Jánoska" und Junior Toni Rudi), in Magyarpalatka (von Kodoba Béla) und in Marosmagyarón gespielt, bzw. wurde gespielt.

Geigenkontra
Unterscheidet sich nicht von der allg. bek. Geige, mit der Stimmung g, d', a', e". Die Begleitung der Melodie erfolgt meist auf der g und d , seltener auf der d' und a' Saite. Ist vorwiegend in Transdanubien (Somogy), Bihar und (in Ungarn) rumänischen (Elek, Méhkerék), sowie von einzelnen Kapellen aus Szatmár, Kalotaszeg und aus der Region des nordungarische Sprachraumes zu hören. (Oftmals spielt aus irgendeinem Grund einer von den  “Primás” kontra auf den Tonaufzeichnungen.) Als Kleinekontra oder Primkontra bezeichet man die aus einer Geige umgebaute Kontra, auf dessen 3 tiefern Saiten (g-d-a) gleichzeitig gespielt wird. Diese wird in Szászcsávás und Szilágyság verwendet.

4-saitige klassische Bratsche
Ist mit der in der klassischen Musik verwendeten Bratsche identisch. Die 4 Saiten werden um eine Quinte tiefer gestimmt als die Geige: c, g, d', a'. In der Volksmusik wird auf Ihr keine Melodie oder Terz gespielt, sondern vollständige oder lückenhafte Drei- und Vierklänge. Gebräuchlich in Regionen des nordungarische Sprachraumes, in einzelnen Bereichen von Siebenbürgen (Kalotaszegen, Szilágyság, Bonchida) und in den meisten Dialektiken Ungarns.

4-saitige Bratsche aus Sajó
Die d und a Saiten erklingen um eine Oktave tiefer als gewohnt (auch hier werden hierzu c bzw. g Saiten verwendet). Die 4 Saiten liegen in einer Ebene und werden alle gleichzeitig gespielt. Eine weitere Besonderheit ist, dass der Bracsenspieler auch seinen Daumen zum greifen der Harmonien nutzt. Lengyel Gusztáv in Vajola und Kóci Rudolf in Nagysajó nutzten dieses Instrument.


Forrás:
Salamon Beáta - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
Nagy Zsolt - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
Mohácsy Albert - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004

Quelle:
Beata Salamon - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004,
Zsolt Nagy - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004,
Albert Mohácsy - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
 Übers. T. K.

oben
minta 019-c-hellgrau-610