logo31

u  n  g  a  r  i  s  c  h  e    T  a  n  z  m  u  s i  k

m  a  g  y  a  r      n  é  p  z  e  n  e

nyitólap - start


durrbanda - DUR.band.

idöpontok - termine

linkek - link

kapcsolat - kontakt

A bögö

Der Kontrabass

A táncházzenében általánosan használt háromhúros bögö hangolása: A, - D - G; elosztásuk a "D" hurra szimmetrikusan egyenletes a nyergen és a húrlábon. Mivel a falusi tánczenében megszokott hangzásnak megfelelöen bélhúrokat használunk, ezért a húrmagasság a szokásosnál nagyobb (kb. 23 - 25 mm a fogólap alsó végénél). Egyes vidékeken ismert volt a két- illetve háromhúros kisbögö (1/4-es bögö), a három- vagy négyhúros cselló, a négyhúros nagybögö is. Szintén tájegységenként (olykor falvanként) változóan játszották házilag készitett rövid; illetve gyári eredetü, vagy szinten "csinált" német kápás hosszú vonóval. Általában annyit mondhatunk, hogy a hosszú vonóval csak nagybögön játszottak, a rövidet használták mindhárom hangszeren.

A rövid vonó célszerü tartásának föbb szempontjai: a vonót ne szoritsuk, inkább karunk súlyát és mozgását közvetitsük vele, miközben marokfogással tartva ujjpárnáinkon fut végig. Fö támaszkodási pontunk a mutatóujj töve legyen. A kellö hangerö érdekében teljes szörfelülettel helyezzük a húrra, a fogólap vége és a láb között körülbelül félúton. A vonó a húrral (lehetöleg) minden esetben 90°-os szöget zárjon be. A hosszú vonó tartása általában megegyezik a klasszikus fogással, de az eröteljesebb hangzás igenye miatt találkozunk különféle, ettöl elterö módokkal is (egy vagy két ujj beakasztása a kápába, a mutató- és közepsö ujjnak a pálcára felülröl ráfeszitése stb.). A hangszer vonóval megszólaltatásakor két tényezö eredöjeként szólal meg a hang, ezek: a vonó sebessége, illetve a hurra gyakorolt nyomás. Mivel a különbözö tipusú és tempójú tánckiséretekben a közel azonosan ismétlödö mozgás eredményez a legnagyobb biztonsággal azonosan ismétlödö ritmust, igy a különbözö hangsúlyok és dinamikai különbségek megszólaltatasánál a húrra kifejtett nyomást és annak mikéntjét tartom jellemzöbbnek és fontosabbnak.

minta 014-b-grau-150

Eszerint kétféle alapvetö egyszerü hangsúlyadási módot különböztetünk meg, mindkettöre igaz az egy mozdulat - egy vonó - egy hangsúly elve:
1. Hangsúlyos kezdetüt ("pontszerü inditás"), ahol a hangsúly a vonónak a hangszer teste felé meginditásával egy idöben indul, majd - a brácsa és a bögö alkotta kiséret kivánatos összhangzásának megfelelöen - rövidebb vagy hosszabb tartott hangban folytatódik.
2. A végén hangsúlyost ("merités"), ahol a hangsúly fokozatosan alakul ki, a vonó inditásához képest a másik vége felé esö kb. egyharmadán.

Az összetett vonások e két alaphangsúlyból tevödnek össze.
1. Düvö, amelynek két, egymástól lényegesen különbözö fajtája használatos:
1.1. szaggatott (pontszerü hangsúlyos inditást merités követ, amellyel egy pillanatra az inditással ellentétes végén megállitjuk a vonót).
1.2. folyamatos (egymást követö pontszerü hangsúlyok, a vonó megállítása nélkül).
2. Visszacsapásos vonás (merités, majd a vonónak a húrra csapása a kiinduló helyzetbe).

2008.06.10 - 036-d

Vegül két többszörösen összetett vonásról kell meg szót ejtenünk, mindkettöt "megakasztásos" csárdás-vonásnak nevezem. Természetesen nem csak ilyen módon lehet csárdás tánckiséretet játszani (lásd pl. széki csárdas, mezöségi szászka, stb.), de az új stilusban ez a két vonásnem a legelterjedtebb:
1. Kb. felvonónyi, kápától inditott "meritést" egész vonós "pontszerü" követ szintén kápától, majd ez a hang megszakadása nelkül a folyamatos düvö 3-4. hangsúlyához hasonlóan folytatódik.
2. Hangzásában az elözöhöz, kivitelezésében a folyamatos düvöhöz igen hasonló vonás. Érdekessége a fél vonótól "tolásra" inditott elsö hangsúly, a további fázisok a folyamatos düvö 1 -2-3. hangsúlyainak képzésével megegyezöek. (Itt nincs "vonóvisszatevés"!).


Forrás:
Salamon Beáta - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
Nagy Zsolt - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
Mohácsy Albert - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004

Die allgemein gebräuchliche  Stimmung In der Tanzhausmusik  ist A, - D - G . Die Anordnung auf dem Sattel und dem Steg erfolgt symatrisch zur mitttleren D Saite. Da wir  Darmsaiten nutzen, um den in der dörflichen Tanzmusik gewohnten Klang zu erzielen, ist die Höhe der Saiten über dem Griffbrett höher (ca. 23 - 25 mm am unteren Ende des Griffbretts).

2008.06.10 - 045-300-b

Je nach Gegend nutzeman auch ein 2 oder 3 Saitiges kleines (1/4) Kontrabass, 3 oder 4 Saitiges Chello oder 4 Saitiges grosses Kontrabass. Ebenfalls je nach Gegend oder Dörfern varierend spielte man mit einem hausgemachtem kurzen, herkömlichen langen oder selbstgemachten langem Bogen. Im allgemeinen spielte man mit dem langen Bogen nur auf einem grossen Kontrabass, während man mit dem kurzen Bogen auf allen 3 Bässen spielte.

Wichtige Regeln zur Haltung des kurzen Bogens:
Der Bogen sollte nicht gepresst werden, vielmehr sollte der Bogen in der Faust liegend, dem Gewicht und der Bewegung unseres Armes folgen. Der Hauptduchpunkt sollte der Ansatz unseres Zeigefingers sein. Um die nötige Lautstärke zu erzielen ist die gesamte Haarfläche, etwa auf halber Strecke zwischen Griffbrett und Steg, auf die Saite zu setzen. Der Bogen soll stets in einem Winkel von 90° zu den Saiten einschliessen. Die Haltung des langen Bogens ist meist identischen mit der klassischen, jedoch um einen kräftigeren Klang zu erzielen, sind mehrere hiervon abweichende anzutreffen (ein oder zwei Finger greiffen am Frosch um, der Andruck des Zeige- und Mittelfingers auf den Bogenstab, usw.). Der mit dem Bogen erzeugte Ton ensteht Aufgrund zweier Bestandteile: Die Geschwindigkeit des gestrichenen Bogens, und der erzeugte Druck auf die Saiten. Da bei den in Art und Geschwindigkeit unterschiedlichen Tanzbegleitungen, durch eine gleichmässisige und wiederkehrende Bewegungen mit grösserer Sicherheit ein gleichmässiger Rytmus erzeugt werden kann, sind für die unterschiedlichen Betonungen und Dynamiken, der Andruck und dessen Art auf die Saiten meines Erachtens, charakteristischer und von grösserer Bedeutung.

2008.06.10 - 047-300-b

Hiernach unterscheiden wir zwei grundsätzliche Arten der Betonung, für beide gilt die Theorie einer Bewegung, ein Bogen, eine Betonung:
1. Mit Betonung beginnend (“punktiertes Beginnen”), wobei die Betonung durch den Anfang des Bogenstreichens zum Instrumentenkörper hin beginnt, entsprechend erwünschtem Zusammenwirken mit der “Kontra” , jenach dem sich in einem kürzeren oder längerem gestrichennem Ton vortsetzt.
2. Am Ende betont (“schöpfend”), wobei die Betonung stufenweise, bezogen auf den Bogenanfang, am Zwei-Drittelpunkt entsteht.

Die komplexen Striche werden aus den zwei o.g. grundlegenden Stricharten zusammengestellt.
1. “Düvö”, zwei wesentlich unterschiedliche Arten sind gebräulich:
1.1 unterbrochen (nach dem punktiertem Beginn folgt ein “Schöpfen”, und danach wird der Bogen kurzzeitig gestopt).
1.2 fortlaufend bzw. stetig (aufeinander folgende punltierte Betonungen, ohne stopen des Bogens).
2. “Rückschlagendes Streichen” (Schöpfen, gefolgt vom Schlagen des Bogens zum Ausgangspunkt auf die Saiten).

Abschliessend muss man noch auf zwei “mehrmals komplexe” Stricharten zu sprechen kommen, beide nenne ich “eingehängtes” Csárdás-Streichen. Natürlich kann man nicht nur auf diese Art Csárdás-Tanzbegleitung spielen (siehe z.B. Csárdás aus Szék, Szászka aus Mezöség, usw.), dennoch ist diese Streichtechnik im “Neuenstiel” am meisten verbreitet:
1. Ungefähr mit halben Bogen am Frosch  beginnendes “Schöpfen” gefolgt vom punktartigem Strich mit ganzen Bogen, anschliessend ohne diesen Ton zun unterbrechen setzt die Betonung sich ähnlich wie in 3-4 “düvö” fort.
2. Im Klang wie beim Strich zuvor, in der Ausführung jedoch dem stetigen “düvö”  sehr ähnlich. Die Besonderheit besteht in der Betonung beim Schieben ab der Bogenhälfte, die weiteren Phasen wie beim stetigen “düvö” 1-2.
3. Identisch mit den Erstellungen der Betonungen (Kein Zurücksetzen des Bogens).


Quelle:
Beata Salamon - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004,
Zsolt Nagy - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004,
Albert Mohácsy - Magyar népzenei dallamgyüjtemény 2004
 Übers. T. K.

oben
minta 019-c-hellgrau-610